Üdvözlet újra! A mögöttünk álló héten többeknek meggyűlt a baja a kis erekkel. Például többen láttak tunica intimát, mediát és adventitiát a capillarisok falában, volt aki simaizmot is felfedezni vélt... Rakjuk tisztába a dolgokat!

Az arteriola a capillarisok előtt helyezkedik el, s alapvetően meghatározza, hogy a mögötte elhelyezkedő capillarisok mikor mekkora vérmennyiséget kapjanak. Ezt a szabályzó funkciót azáltal töltheti be, hogy lumenéhez képest vastag simaizomzattal rendelkezik. Morfológiailag két dologról egyértelműen azonosítható : (1) az 1-5 rétegből álló simaizomzatnak megfelelően eozinofil gyűrű jellemzi, valamint (2) endothelsejtjeinek magja jellegzetesen bedomborodik a lumenbe.

A capillarisok területén anyagkicserélődés megy végbe, s ez a leghatékonyabb akkor lehet, ha a lehető legkevesebb rétegen kell a molekuláknak átlépnie. A capillarisoknál nincs meg a klasszikus intima-media-adventitia rétegződés, csupán 1-4 endothelsejt hézagmentesen illeszkedve alkot egy sort, melyhez kívülről az összefüggő membrana basillaris fekszik hozzá. (Az esetlegesen előforduló pericyták sosem alkotnak hézagmentes hüvelyt a capillarisok körül!) S jegyezzünk meg még valamit: a vörösvértestek a capillarisokon többnyire csak "libasorban" haladhatnak, s közben gyakran alakváltozást is el kell szenvedniük. Ebből két dolog is következik: (1) ha egy érben egymás mellett 3-5 vagy még több VVT-t látunk, akkor az biztosan nem capillaris; (2) a capillarisok körülbelül akkorák, mint a VVT-k, azaz 7 mikron körüliek!

Ejtsünk szót a capillarisok két további alfajáról: a fenesztrált endotheliummal bélelt capillarisok és a sinusoidok. A köztük megtalálható különbségeket foglalja össze a következő kép! A fenesztrált endotheliumú capillarisoknál az endothelsejtek bár hézagmentesen illeszkednek egymáshoz, magukon a sejteken kis ablakok vannak, melyeken lényegében akadály nélkül jutnak át a különféle anyagok. A sinusoidoknál az endothelsejtek nem fekszenek hézagmentesen össze, sőt, a basalis membrán sem képez egységes, összefüggő réteget!

A venulák - nagyon leegyszerűsítve - olyanok, mint egy nagyobbacska capillaris: van egyrétegű endothelborításuk, de az endothelsejtek száma a nagyobb lumennek megfelelően már magasabb, s egy venulán belül akár tucatnyi VVT is elfér egymás mellett. Legjelentősebb rétegük a tunica adventitia, de ezt a környező kötőszövettől aligha lehet elkülöníteni.

Remélem, jövő héten már senki nem fog emiatt megbukni! :)

Mi a közös bennük? Hát az, hogy mindannyian az egyrétegű laphámok csoportjába tartoznak!

Jegyezd meg, hogy az egyrétegű laphám egy MORFOLÓGIAI KATEGÓRIA! Azért hívjuk így, mert ha a mikroszkópba nézünk, egyetlen rétegben látunk lapos sejteket! Tehát azt, hogy valami egyrétegű laphám, akkor is meg tudjuk állapítani, ha az adott metszetről egyébként fogalmunk sincs! Eddig a pontig tehát még csak gondolkodnunk sem kellett!

Hogy az egyrétegű laphámon belül pontosan milyen FUNKCIONÁLIS KATEGÓRIÁRÓL van szó, az már izgalmasabb kérdés! És itt elő kell vennünk a józan eszünket, mert az egyrétegű laphámokra nincsen ám ráírva, melyik kategóriába tartoznak! De attól függően, hogy hol helyezkedik el, az egyrétegű laphámról egyértelműen eldönthető, hogy (1) mesothelium, (2) endothelium vagy (3) epithelium.

1. MESOTHELIUM: a savós hártyák (pericardium, pleura, peritoneum) felszínén van jelen, beleértve a zsigeri és fali lemezeket is! Ennek megfelelően a mesothelium a szervek külső felszínén fordul elő, de természetesen csak akkor, ha az adott szerv savós hártyával borított. Igen, jól sejted: ha egy szerv szövettanilag tela subserosával és tunica serosával rendelkezik, ott bizony a legkülső réteget a mesothelsejtek alkotják. A teljesség igénye nélkül és főként a saját metszetdobozaink sajátosságait szem előtt tartva a mesothelium megtalálható a tüdő külső felszínén, a lép kötőszövetes tokján kívül, az epehólyag májjal nem érintkező, hashártyával borított felszínén, a gyomor külső felszínén, a vékony- és vastagbelek hashártyával borított külső felszínén, a húgyhólyag hashártyával borított felső részén, a tuba uterina körül, a here és mellékhere tunica albugineájának külső felszínén (itt epiorchiumnak hívjuk).

2. ENDOTHELIUM: Kissé sarkítva azt mondhatjuk, hogy az endothelium az egyik legjobb véralvadásgátló, hiányában a vér alvadni kezd. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a vérrel (és nyirokkal) telt üregek endotheliummal legyenek bélelve! De az endothelsejtek nem csak a vér- és nyirokerekre jellemzőek (beleértve az arteriákat, venákat, capillarisokat, sinusoidokat is!), hanem endothelium béleli a szív üregeit, s fedi be a billentyűket meg az ínhúrokat is! Bónus: endotheliumnak nevezzük a cornea hátsó és az írisz elülső felszínének egyrétegű laphám borítását is!  

3. EPITHELIUM: Az epithelium önmagában egyszerűen csak hámot jelent, mely a klasszikus elképzelésnek megfelelően csak ectodermalis vagy endodermalis eredetű lehet. Mivel származástanilag ennek sem a mesothelium, sem az endothelium nem felel meg, eredetileg nem is tartották őket "igazi" hámnak. Egyszerűen fogalmazva: ha valami egyrétegű laphámnak látszik, de se nem mesothelium, se nem endothelium, akkor az a valódi laphám. Példa lehet erre a vese Bowmann-tokjának hámborítása, a Henle-kacs vékony szegmentuma (ductus intermedius) vagy a nyálmirigyek ductus intercalarisa.

Tehát: Ha egy rétegben lapos sejteket látunk és ha savós hártyával borított szervek külső felszínén helyezkednek el - mesothelium, ha ereket belülről bélel - endothelium, minden más - epithelium.

Rendben? :)

Jó pár éve vizsgáztatok már, de valahogy csak most fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy blogot kellene írnom "vizsgaélményeimről". Gyakran tapasztalom ugyanis, hogy a hallgatók elvesznek a részletekben, teljesen feleslegesen tanulnak meg dolgokat, s ugyanakkor nem vesznek észre, nem értenek meg alapvető összefüggéseket! Az itt olvasható tartalmat teljes egészében az élet generálja, vizsgaidőszakokban igyekszem rendszeresen jelentkezni tanulságos esetekkel, megpróbálok rávilágítani olyan dolgokra, melyek tapasztalatom szerint problémát okoznak. De szándékom szerint megemlítek majd egy-egy követendő vagy éppen kerülendő viselkedési formát is, amelyekkel az anatómia vizsgákon találkozom.